Nekem az, hogy osztálykirándulás, Sopront jelenti.
Ma már azt sem tudom, volt-e azon kívül másik.
Vonattal mentünk és, ez sokkal jobb volt, mintha buszoztunk volna!
A szabadság érzete majdnem zavartalan volt, csak néha kellett kipillantani, hogy a folyosón nem közeleg-e Benke tanár úr, vagy az Ofő.
Az üdítők alaposan meg voltak „bolondítva”, de azon kívül is volt még muníciónk!
Aztán, a készlet abban a tudatban lett közkincsé téve ( „ála Kiss tanár úr”), hogy ennyi majd szétosztva az osztálynak, nem fog megártani.
Persze, kishitűség volt azt hinni, hogy a többieknél nincs semmi.
A végeredmény határtalan „jókedv” volt a Lővér-kempingben este.
Volt, Aki a lámpavasat ölelgette (Molnár Tibi a hűtlent üvöltötte közben) és volt, Akinek hosszúnak bizonyult az emeletes épület folyosója a mellékhelyiségig.
Én viszont, nagyon hosszan és jót beszélgettem Osztályfőnökömmel, sétálgatva a sötétségbe burkolózott, mégis hangos kempingben.
